Fülszöveg:
Mielőtt véget ért, Atlasszal kezdődött el.
Lily és a volt férje, Ryle éppen csak beleszokik a közös gyerekfelügyelet ritmusába, amikor Lily hirtelen újra összefut első szerelmével, Atlasszal. A csaknem két külön töltött év után Lily fellelkesül, hogy az idő most az egyszer az ő javukra játszik, és azonnal igent mond, amikor Atlas randevúra hívja.
Ám lelkesedését csírájában fojtja el a gondolat, hogy noha többé nem házasok, Ryle azért nagyon is része az életének, és gyűlölni fogja Atlas Corrigant, amiért jelen van a volt felesége és a kislánya életében.
A Velünk kezdődik ott veszi fel a fonalat, ahol a „lebilincselő, lüktető” bestseller, a Velünk véget ér elejtette azt. Egyre több részletre derül fény Atlas múltjából, és követhetjük a volt férjével hadakozó, közben pedig ismét az igaz szerelem lehetőségébe kapaszkodó Lilyt, mindezt olyan romantikával átitatva, amire csak Colleen Hoover képes. Az év legjobban várt folytatása!
Hagyd, hogy elrabolja a szívedet!
Véleményem:
Hűha! Soha nem gondoltam volna, hogy ezt írom egy Colleen Hoover könyvről, de ezt végigszenvedtem. A Velünk véget ér című könyve hatalmas kedvencem, szerintem mondhatom, hogy a kedvenc Colleen Hoover könyvem. El is olvastam gyorsan mielőtt nekikezdtem ennek a résznek. Az előzőhöz képest semmilyen volt.
Arra jutottam, hogy néha a legnehezebb döntések vezetnek a legjobb kimenetelhez.
Nem az zavart, hogy kiszámítható volt, mert ugye már sejtettem, hogy Lily és Atlas happily ever after szorija ez. Ami zavart, hogy igazából alig történt benne valami. Kettős nézőpontból íródott a történet, és mindkét főszereplő nagyon sokat elmélkedett. Sok volt a belső monológ szerintem.
Valahogy a szereplők se voltak az igaziak. Atlas túlságosan tökéletes volt, ez valahogy nem jött be nekem. Ryle pedig... hát az ő karakterén nagyon sokat rontott az írónő és az nekem nagyon nem tetszett. Persze nagy hibákat követett el az előző részben, ami miatt gyűlöltem, de emellett szerethető volt. Lily is így érezte akkor. A gyerek érdekében elválnak, de attól még normális kapcsolatban maradnak. Persze gondoltam, hogy Atlas megjelenése problémát fog okozni, de hogy ennyire negatív szereplővé alakította Ryle-t az nem tetszett. Pont azért lett kedvencem a másik rész, mert vegyes érzéseim voltak, és vívódtam. Nem minden fekete és fehér. De itt már a legelejétől fogva is annyira egyértelmű volt, hogy Ryle a "rosszfiú", Atlas pedig egy szent, hogy ez engem zavart.
Néha azt hisszük, hogy ha eléggé szeretünk egy sérült embert, akkor megjavíthatjuk, csakhogy ebből általában az lesz, hogy mi magunk is sérülten végezzük.
A stílus egyébként mint mindig nekem bejött.
Lehet nem leszek népszerű most ezzel az értékelésemmel, mert látom könyves oldalakon milyen szuper értékeléseket kapott a könyv. De vállalom! :D
Talán már az előző könyv értékelésénél is írtam, hogy számomra tökéletes volt az a befejezés, nem volt hiányérzetem. Most azt mondom,lehet nem is kellett volna elkezdenem ezt a könyvet, de hát kíváncsi voltam.
⭐⭐⭐
My Review
I never thought I'd say that about a Colleen Hoover book but I suffered through it. My favorite Colleen Hoover book is It Ends With Us, I read it many times. Before I started reading this one I read IEU. It Starts with us was nothing like the first book.
It didn't bother me that it was predictable because I guessed that this book was about Atlas and Lily's happily ever after. Which bothered me that not much happened in this book. The story was written in alternate point of views, I think that the characters were thinking too much. There were too much monologues and so little action in it.
I had problems with the characters too. I didn't fall in love with them. Atlas was way too perfect, I didn't like it. He was unbelievably perfect for me. And Ryle ... his character became so negative. I loved the first book because I loved and hated him at the same time. What he did before was awful and I hated him because of this. But he was otherwise a lovable character. And Lily thought the same in the previous book. Not now.. I thought that Atlas in Lily's life would be a problem, but Ryle became a too negative character for me. In the prevoius books I was on an emotional rollercoaster, sometimes I loved somtimes I hated Ryle. Nothing is black and white. But in this book from the first page Atlas was the saint, Ryle was the bad guy. And this bothered me.
I know I won't be popular with my review because I read reviews about this book, but this is how I feel.
I think I wrote in my previous review that I thought It Ends with Us ended perfectly. My opinion is the same now. Maybe I shouldn't have started the book, but I was curious.
⭐⭐⭐
0 Megjegyzések