Fülszöveg:
Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.
Véleményem:
Nem is tudom hol kezdjem. Nem igazán haladtam ennek a könyvnek az olvasásával. Nemcsak azért, mert közelegtek az ünnepek, hanem azért, mert ezt a történetet emészteni kellett. Nem egy könnyed olvasmány, nem egy egyszerű romantikus történet. Annak tudatában, hogy megtörtént eseményeken alapul, még megrázóbb volt a könyv.
Az írónő rettentő szépen ír, ezért szeretem a könyveit. A magyar borító pedig egyszerűen csodálatos, illik a történethez.
A halhatatlanságunk a gyermekeinkből és azok gyermekeiből ered. A gyökereinkből és ágainkból. A halhatatlanság maga a család.
A főszereplőink Eva és Angelo. Eva egy jómódú családból származó zsidó lány, aki gyerekkora óta együtt nevelkedett Angeloval, aki tizenévesen költözött Olaszországba a nagyszüleihez. A fiatalok gyerekkoruk óta szerették egymást, majd ez az érzelem erősödött. De Angelo papnak tanult, és nem akart letérni erről az útról. Mikor kitört a háború és egyre több zsidó esett áldozatul, Angelo Rómába menekítette Evat hamis papírokkal, mely szerint a lány a testvére.
Megrázó volt olvasni az egyes zsidó családok sorsát, hogyan fogták el, hogyan végezték ki őket. Az egyház segített a menekülteknek elbújni, hamis iratokat gyártani. Angelo és Eva nagy segítséget jelentettek ezekben az időkben, bátrak voltak és önzetlenek. Úgy alakult, hogy Eva a német rendőrkapitány titkárnője lett, így rettentő sok szörnyűséget hallott, és látott.
Nemcsak Evát viselték meg a háború borzalmai, hanem Angelot is. Sebezhetőek lettek. Teljesen megértem őket, hogy egymás lelki támaszai lettek és végül engedtek a kísértésnek.
A szeretet az egyetlen dolog, amiben hiszek.
Aztán mindkettejüket elfogták, innen aztán már pörögtek az események, alig tudtam letenni a könyvet és szurkoltam a két főszereplőnek, hogy egymásra leljenek és épségben túléljék a háborút.
A szeretet gazdaggá tette őket. Ebben a pillanatban uralkodókká váltak, a szerencse királyává, a sors királynőjévé, akik magukhoz ölelték gyermeküket, a béke hercegét.
Lehet nem a legjobb volt ezt a könyvet pont Karácsony előtt olvasni, mert elég szomorú, elgondolkodtató könyv.
Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a második világháborúról szóló, komolyabb történeteket.
⭐⭐⭐⭐⭐
0 Megjegyzések