Fülszöveg:
Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.
Véleményem:
Először is szeretném megemlíteni, hogy imádom a borítót! Számomra ez a borító olyan, amit szívesen nézegetek a polcomon, és a könyvesboltban is tuti kézbe veszik többen is.💓
Baráth Viktória nem új szerző számomra. A főnök című könyve nagyon tetszett, már akkor tudtam, hogy fogok még tőle olvasni!
A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon, de egyben a legfájdalmasabb is tud lenni, ha nem teljesedik be.
A történet... húúú... Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy magával ragadott a sztori. Az írónőnek egyedi stílusa van, nem tudhatjuk, hogyan ér véget egy-egy könyve.
Talán tényleg csak annyi kell, hogy a jelenünkre és a jövőnkre koncentráljunk, mert ha csak hátrafelé nézünk, akkor könnyen orra eshetünk valamiben.
Nekem nemcsak a stílusa tetszik az írónőnek, hanem, hogy nem Magyarországon játszódnak a történetei, nem magyar főhősökről szólnak a könyvei. Ez lehet csak az én hülyeségem, de így jobban kiszakadhatok a mindennapokból míg olvasok, például most igazán élveztem Rómában kalandozni.😉
Az igaz szerelem kortalan. Bármikor rátalálhatunk, sőt, az esetek többségében ő talál ránk. Isten a férfit és a nőt egymásnak teremtette, hogy együtt éljenek, egymást támogatva és szeretve, egészen halálukig.
Leila a főszereplőnk, 33 éves írónő, aki Rómába utazik, mert írói válságban van. Nem mondom, hogy kedvenc szereplő lett. Problémás élete volt, feszültségét férfiak társaságát keresve, és itallal próbálta oldani.
A veszteséget nagyon nehéz feldolgozni, folyton ott lebeg felettünk, mint egy szürke viharfelhő, amiből sosem tudni, mikor szakad le az eső.
Ne mások mondják meg neked, hogyan élj és érezz.De karaktere a történet folyamán sokat változott, pozitív fejlődésen esett át. Talán azért volt jó ez a történet, mert valóságosnak tűnt Leila karaktere és a változás amin átment szintén reálisnak hatott.
Nem szabad engednünk, hogy a múltunk szabja meg, kik vagyunk.
Jonathan Raymond atya pedig 💓💓💓 Te jó ég! Imádtam! abszolút kedvenc szereplő a történetben. Egy helyes, vicces, okos pap, aki segíteni akar mindenkin. Nagyon tetszett, hogy a kapcsolatuk fokozatosan alakult ki. Mély barátság bontakozott ki a két főhős között, azt mondhatnám, hogy Raymond atyának köszönheti Leila a nagy pozitív változást. Ugyan nem lett vallásos, de volt mellette valaki, aki segítette, támogatta. Rossz dolgot nem tudok Jonathan karakteréről mondani. Nagyon jó pap volt, de alig vártam, hogy megszegje a fogadalmát! 😄
Talán így vagy úgy, de mindannyian megtaláljuk a saját utunkat, még ha most úgy is érezzük, kilátástalan a helyzetünk. Sokszor küzdenünk kell érte, sokszor kerülünk közben padlóra, de ha igazán fontos a kitűzött célunk, meg fogjuk találni a módját, hogy elérjük azt. És ha ez a cél az, hogy azzal az emberrel élhessük le az életünket, akit a sors is nekünk szánt, akkor semmi kétség afelől, hogy mindent meg kell tennünk a boldogságunkért.
Szóval a könyv 5 csillagos kedvenc lett! Tuti, hogy innentől kezdve a jövőben is nyomon követem Baráth Viktória munkásságát, mert nagyon élvezem a történeteit! Ajánlom Nektek!
⭐⭐⭐⭐⭐
Szerencsém volt találkozni az írónővel, a debreceni Álomgyár könyvesbolt nyitás alkalmával, és dedikáltattam vele ezt a könyvet is :)
0 Megjegyzések