Kiadó: Libri Insomnia 2016
Oldalszám: 462
Fordító: H. Prikler Renáta
Sorozat: Elements/Az vagy nekem #1
Fülszöveg:
Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!
Véleményem:
Ezt a könyvet már nem először olvastam, azt hiszem most vettem a kezembe harmadik alkalommal, és még mindig KEDVENC!
Brittainy C. Cherry szinte minden könyve levett a lábamról, de azt hiszem ez az abszolút kedvenc! Ebből a könyvből egy dedikált példányom is van, amit nagy becsben őrzök.
Női főszereplőnk Liz, aki kb egy éve elvesztette férjét, és egyedül maradt 5 éves kislányával. Ez tartotta életben, őérte élt. Éppen hazaköltözik az anyjától, a saját házukba, amikor kiderül, hogy új szomszédjuk van. Megismerkedik Tristannal, aki egy seggfej mindenkivel, morcos, mérges, nagyon ellenszenves, de Liz mégis meglát benne valamit... A fájdalmat a szemében, ugyanolyan fájdalmat, mint a sajátja.
akinek lelki társa van, nem távozik egyedül. Kihasít egy darabot a másik feléből, és magával viszi
Tristan szintén egy éve vesztette el feleségét és fiát. Neki nem volt semmi értelme az életének. Mérges volt a világra, az életre, mert elvette tőle a legjobb dolgot az életében, a családját. Nem tudja, hogyan élje az életét.
A szeretteink nélküli létben az volt a legnehezebb, hogy néha elveszítettük a lábunk alól a talajt, és sohasem tudhattuk, hogy mikor ér véget ez a súlytalanságában is fájdalmas lebegés.
Természetesen sejthető mi sül ki az egészből... Egymásba szeretnek, de nem akárhogyan. Előbb csak szex van köztük, a tragédia óta először érzik úgy, hogy nincsenek egyedül, hogy valaki megérti őket. Később kapcsolatuk barátsággá alakul, végül szerelemmé. Nagyon-nagyon szép történet.
Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy még élünk. Olyan, mint az újjászületés.Mindketten elvesztették a lelki társukat, csak az emlékek maradtak, amik olykor nagyon fájóak tudnak lenni. Nem egyszer fordult elő velem, hogy megkönnyeztem a történetet olvasás közben.
A legnehezebb a szeretett személy elvesztésében az, hogy az ember egy időre önmagát is elveszíti.
Ahhoz, hogy az ember erősnek érezhesse magát, előbb meg kell tapasztalnia a gyengeséget.
A varázslat nem bennük rejlik, hanem a pillanatokban. Az apró érintésekben, a gyengéd mosolyokban, a közös nevetésekben. Drága fiam, a varázslat nem más, mint maga a szerelem.
Nem lehet egyszerű újra érezni, mert akaratlanul felmerül az emberben, hogy lehet-e szeretni valaki mást? Szabad-e újra szerelembe esni? Mit szól az elhunyt szerelmünk, vagy mit szólna ha látná, hogy újra szeretünk valakit? Merjek-e szerelembe esni, mert lehet ugyanúgy végződik, megint elvesztek mindent és csak a fájdalom marad... Illetve, felmerülhet az is, hogy szeret-e a párom annyira, mint a halott házastársát? Nem hasonlít-e össze mindig vele? Főleg ha veszekszünk vagy ha valamit rosszul csinálok? Lehet ugyanolyan mélyen szeretni? És mennyi idő kell, hogy elteljen? Nem egyszerű.
Ismered azt a helyet a rémálmok
és az álmok között? Ahol sohasem
jön el a holnap, és a tegnap fájdalma
teljesen megszűnik? Ahol a szíved
egyszerre dobban a szívemmel?
Ahol nem számít az idő, és a légzés
sem teher? Ahol nem létezik más,
csak a könnyű lebegés?
Ott szeretnék élni. Veled.
Nagyon jó volt olvasni, ahogy a szereplők megnyílnak, újra kezdenek élni, érezni.
Nem kell örökké jól lenned. Semmi baj sincs azzal, ha valaki rosszul érzi magát, mert fájdalma van. És az sem baj, ha elveszettnek érzed magad, mintha sötétben tapogatóznál, és tudod, miért? Mert a rossz napok miatt lesznek a jobbak még jobbak.Szerettem Tristant, és Lizt egyaránt, de Emma is imádni való volt! A legtöbbet ő mosolyogtatott meg, imádtam, ahogy Emma Tristant Tick-nek, Tristan pedig Emmát Tock-nak hívta!
Abszolút kedvenc könyv lett! A borító nagyon passzol a történethez, így képzelem el Tristant.
Ez a könyv egy nagyon szép de ugyanakkor szívszorító szerelmi történet, nagyon jól megírt karakterekkel. Ajánlom mindenkinek! Ha eddig még nem olvastátok, olvassátok!
⭐⭐⭐⭐⭐
"Minden másodpercben. Minden percben. Minden órában. Mindennap."
"Minden másodpercben. Minden percben. Minden órában. Mindennap."
Published: Brittainy C. Cherry, 2015
Pages: 306
Series: The Elements Series #1
Blurb:
I was warned about Tristan Cole.
“Stay away from him,” people said.
“He’s cruel.”
“He’s cold.”
“He’s damaged.”
It’s easy to judge a man because of his past. To look at Tristan
and see a monster.
But I couldn’t do that. I had to accept the wreckage that lived
inside of him because it also lived inside of me.
We were both empty.
We were both looking for something else. Something more.
We both wanted to put together the shattered pieces of our
yesterdays.
Then perhaps we could finally remember how to breathe.
My Review:
This book is my all time favorite Brittany C. Cherry book. I love all of her books, but I think this is my favorite. I read it the third time! I'm so lucky because I have a signed paperback of this book, I love it!
Our heroine is Liz, who lost her husband about a year ago. She was able to live because of her daughter, Emma. She did everything for her. When they moved back to their house they found out they had a new neighbor, Tristan. He was an asshole, he was always cold, mean and angry, but Liz saw him, she saw the real Tristan. She saw the sadness in his eyes same as hers.
No soulmate leaves the world alone, they always take a piece of their other half along with them.
The only thing love counts is the heartbeats.
Tristant lost not just his wife but his eight year-old son too. He was devastated, he became a monster. He didn't know how to live his life without his family.
They had so much in common so it was inevitable that they fell for each other. But their story wasn't a simple love story. First they just had a sex-realtionship. It was the first time after the tragedy that they didn't feel alone, they found someone who understood them. Later they became friends and finally they fell in love with each other.
Shouldn't worry too much about falling apart because the dark days only stayed dark until the sun came up.
The heartbreak is worth those few moments of happiness, and the pieces of the shattered heart can be put back together. I mean, there will be cracks and scars, and sometimes this burning memory of the past, but that burn? It’s just a reminder that you survived. That burning is your rebirth.
It was a beautiful love story. They both lost their loved ones, their soulmates. They just had the memories, which could be so painful. Because of this they suffered a lot.
(...) sometimes tomorrow never comes and you're only left with the memories of yesterdays.
Sometimes the story was so heart-breaking and because of this I was crying.
They sneak up on you like that and knock you backward, The little memories. (...) Sometimes I think the little memories are worse than the big ones.
Sometimes the hardest part of existing without your loved ones was remembering how to breathe
The magic is in the tiny moments. The small touches, the gentle smiles, the quiet laughs. The magic is about living for today and allowing yourself to breathe and be happy. My dear boy, to love is the magic.
It wasn't easy to fall in love again, be happy again. There are a lot of questions: Can I fall in love again? What's the amount of time you're supposed to have before starting to fall in love again? What would my late husband/wife think about it? Dare I fall in love again? Or does he/she compare our relationship to his late relationship? It wasn't easy.
You know that place in between nightmares and dreams? The place where tomorrows never come and yesterdays don’t hurt anymore? The place where your heart beats in sync with mine? The place where time doesn’t exist, and it’s easy to breathe?I want to live there with you. –TC
I loved to read how the characters opened up to each other. I loved to read about their developing feelings.
You don't have to be good all the times. It's okay to be hurt sometimes. It's okay to to feel lost like you're wandering aruond in the dark. It's the bad days that make the good ones so much better.
I loved both Tristan and Liz too, and Emma was so so sweet. And her relationship with Tristan was adorable. I loved that Emma called him Tick and Tristan called her Tock.
Some days were still hard, and others, the easiest. We loved in a way that only brought more love. During the light days we held each other close. During the dark days, we held each other closer
The cover is perfect, I imagine Tristan exactly like this!
It's a beautiful and heartbreaking love story with well-written characters. Top recommendation! If you haven't read it yet, you should!
⭐⭐⭐⭐⭐
"Every second. Every minute. Every hour. Every day."
"She was simply the air I breathed"
0 Megjegyzések