Fülszöveg:
Csupán 24 óra kell ahhoz, hogy a világ a fejetetejére álljon. Pákozdiék elsőre hétköznapi családnak tűnnek. Egy mindent tudni akaró anya, egy fotelbe ragadt apa és egy különleges titkot rejtő testvérpár. Ez a szombat reggel azonban véglegesen megváltoztatja az életüket. Elmegy az áram…
Mit rejt a valóság, ha rákényszerít minket a beszélgetésre?
Mi történik, ha nem tudunk többé az internet mögött elrejtőzni?
Műfaj: Dráma
Megjelenés: 2018. október 18.
Véleményem:
Ez a könyv úgy gondoltam, hogy elég távol áll tőlem, mert ez egy dráma. Nem szoktam drámát olvasni, bár gimis koromban nem keveset kellett kezembe fognom ilyen könyveket, ugyanis irodalom szakos voltam. Szerintem akkor olvastam utoljára. Bevallom őszintén voltak olyan művek amik tetszettek, megérintettek, voltak amik nem.
Annak ellenére, hogy régen olvastam drámát, tettem egy próbát, és nem bántam meg! Egy verses drámáról van szó, ami a mai társadalom egyik legnagyobb problémáját mutatja be, méghozzá az internet/telefon/tévé függőséget. Főszerepben Pákozdiné aki folyton az Észbukon lóg, mindent posztol, ami vele történik, lájkolgatja gyerekei képeit. A probléma, hogy ennyiben ki is merül az anya-gyerek kapcsolat. Pákozdi úr pedig folyton a tévé előtt ül, ő se tud szinte semmit arról, hogy mi történik a családban. Ilyen körülmények között jön egy 24 órás áramszünet... A szereplők kezdenek szembesülni a valósággal, azzal, hogy hogyan élnek.
Sosem késő. Küzdj, vagy add fel, de ne vesztegesd az időnket semmittevéssel.
Szerintem sajnos nagyon sok család így működik. Bevallom őszintén, mi is nagyon sokat internetezünk, bár mióta megszületettek a gyerekek ez lecsökkent, sőt én nem szeretem, ha ők is tabletet/telefont fognak a kezükbe (persze előfordul, de még csak gyerekeknek való játékokkal foglalatoskodnak). DE fontos, hogy emellett mindenki foglalkozzon a gyerekével!
Ez a történet inkább az idősebb gyerekekhez, tinikhez, illetve azok szüleihez szól. Felhívja a család és a valós kapcsolatok fontosságára a figyelmet. Rávilágít arra, hogy ha baj van egymáshoz kell fordulni, hiszen a család a legnagyobb támasza az embernek.
Hamar elolvastam, magába szippantott a történet. Szívesen látnám színházban feldolgozva!
Gratulálok a szerzőnek!
(Csillagozni nem fogok, nem is tudnék, hisz össze nem hasonlítható az általam olvasott más könyvekkel. De ajánlom!)
(Csillagozni nem fogok, nem is tudnék, hisz össze nem hasonlítható az általam olvasott más könyvekkel. De ajánlom!)
Az szerzőről:
Diana Soto jelenleg Spanyolországban él és
alkot. Vegyészként végezte el tanulmányait, de
az irodalom rögös útján kötött ki. Önmagát
költőnek vallja, de nem ijed meg a többi
műfajtól sem. A drámák mellett verseken és
regényeken is dolgozik.
0 Megjegyzések