Fülszöveg:
Julia Walsh amióta az eszét tudja, sosem volt felhőtlen viszonyban az apjával. Alig találkoztak, alig beszéltek, akkor sem értettek egyet semmiben. Esküvője előtt néhány nappal a lány telefonhívást kap apja személyi titkárától. Ahogy azt előre sejtette, Anthony Walsh nem tud részt venni az esküvőjén. Ez egyszer azonban Julia kénytelen elismerni, hogy apjának kifogástalan mentsége van.
Meghalt.
A temetés másnapján Julia rájön, hogy apja nem csak az esküvőjét hiúsította meg a halálával, hanem még egy utolsó, elképesztő meglepetést is tartogat a számára…
Jóvátehető-e vajon, amit a múltban elrontottunk? Kaphatunk-e még egy esélyt a sorstól, hogy elmondjuk egymásnak mindazt, amit elmulasztottunk elmondani? Túlélhet-e egy szerelem majdnem húsz évnyi távolságot?
Egy apa-lánya kapcsolat és egy, a leomló berlini fal tövében szövődött szenvedélyes első szerelem története.
Véleményem:
Nem is tudom mit mondjak a könyvről. Nekem annyira nem tetszett. Nem tetszett az elbeszélés módja, nem ragadott magával. Néha olyan hosszúak voltak a leírások, hogy egy kicsit elvesztem bennük. Aztán már bevallom néha a hosszabb leírásoknál ugrottam is, csak hogy haladjak a könyvvel. Nem is tudom, hogyan került ez a könyv a polcomra, de elhatároztam, hogy csökkentem a polcomon lévő, olvasatlan könyvek listáját, ezért elolvastam ezt, mert sok jó értékelést olvastam róla.
Julia a főhős kap egy telefonhívást, hogy apja, akivel már évek óta nem tartja a kapcsolatot meghalt. A temetése pedig pont a csaj esküvője napján lesz. Így elmarad az esküvő. Másnap Julia kap egy hatalmas dobozt, benne egy apjára megszólalásig hasonló viaszfigurával, ami mint kedrül egy robot!!! Na itt akadtam el először! Mi van????
De kitartóan olvastam tovább. Bekapcsolta apját, aki elmagyarázta, hogy ez ő egy prototípus, melynek a célja, hogy az ember halála után kommunikálni tudjon a szeretteivel akiket hátrahagy, hogy el tudja mondani azokat a dolgokat, amiket életében nem volt alkalma elmondani. Julia 'apjával' egy utazásra indul, hátrahagyva vőlegényét. A vőlegény Adam, egy semleges szereplő számomra. Nem is sokmindent tudok róla írni. A kettejük kapcsolata nem egy hatalmas szerelemre épül. Julia számomra igen idegesítő nőszemély, nem vált szimpatikussá a történet alatt. Az apjának viszont volt néhány vicces beszólása, ezek tetszettek, és volt néhány komoly, mély érzelmeket tartalmazó vallomása is.
Ahogy haladak az útjukon kiderül miért romlott meg a kapcsolatuk. Elszakította Juliát a nagy szerelmétől Tomastól. Tomas német állampolgár, 18 éves korukban jártak együtt, éltek együtt, míg apja meg nem jelent Németországban és haza nem hozta lányát. Ezt követően a sors úgy hozta, hogy elszakadtak egymástól, nem leltek újra egymásra. Aztán az utazás során megelevenednek a régi emlékek, Julia újraéli a szerelmet... Ami hozzáteszem szintén nem'jött át' nekem a leírásból.
A könyv eleje nagyon-nagyon nehezen indult. Az első 200 oldalig végig azon gondolkodtam, hogy félbehagyom... Aztán lett érdekesebb. Ekkor már azért sejteni lehet, hogy mi lesz a végkifejlet.
Számomra ez egyszer olvasós kategória. A szereplők közül egyiket sem szerettette meg velem az író, semlegesek maradtak. Nem fogott meg a sem a szerelmi történet, sem az apja-lánya kapcsolat.
Értékelés:
Idézetek:
"A humor remek eszköz arra, hogy hatástalanítsd a valóságot, amikor a fejedre zuhan."
"Csak akkor mondhatjuk, hogy túl késő, ha a dolgok visszavonhatatlanul végérvényessé váltak."
"Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg. "
"Hibáztathatjuk a gyermekkorunkat, vádolhatjuk a végtelenségig a szüleinket minden bennünket sújtó bajért, okolhatjuk őket az élet megpróbáltatásai, a gyengeségeink, a gyávaságaink miatt, de végső soron mi magunk vagyunk felelősek a saját létünkért, azzá válunk, amivé saját döntéseink folytán leszünk. "
0 Megjegyzések