Fülszöveg:
A lány az egyetlen, aki valaha szerette – és az egyetlen, aki sosem lehet az övé.
Jude mindent elveszített egy tavaszi napon, amikor autójával egy útszéli almafának hajtott. Egy ember meghalt, és kizárt, hogy valaha helyrehozza, amit tönkretett. Ha tehetné, örökre elkerülné a vermonti Coleburyt. Azonban egy leszokóban lévő kábítószerfüggő exfegyenc nem talál akárhol munkát.
Sophie Haines számára megrendítő élmény újra szembetalálkozni a férfival, aki összetörte a szívét. Hirtelen mindenütt ott van, akármerre fordul. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire megváltozott. A rosszfiúnak, aki egykor szerette őt, nem volt izmos felkarja és napcsókolta hajfürtjei. És sosem jelentkezett volna önkéntesnek a templom konyháján.
Sophie tudja, hogy őrültség egy olyan ember után vágyakozni, aki az összes, fájó szívvel írt levelét visszaküldte olvasatlanul a börtönből. Ám a fiú pillantásai az irányába minden ellenállását megrendítik.
Senki nem akarja, hogy Sophie és Jude újra együtt legyen, legkevésbé Sophie rendőrfőnök apja. Viszont Colebury egy kisváros.
És a tiltott szerelemnek saját szabályai vannak.
Véleményem:
Az első rész elolvasása után már tudtam, hogy olvasni fogok még az írónőtől. Míg az első rész egy könnyedebb romantikus történet volt, addig ez a rész komolyabb témát mutatott be.
Még a legkomorabb életekben is akadnak szép pillanatok.
Tetszett az írónő stílusa. Nagyon tetszett, hogy kettős nézőpontban íródott a történet, szerintem nagyon jól szemléltette az írónő, egy függő harcát a kábítószerrel. Hibái ellenére nekem nagyon szimpatikus volt Jude.
Sophie és Jude szerelme tragikus volt. Egyrészt tinikorukban Jude a kábítószerek rabja lett és ez sajnos Sophieval való kapcsolatára is kihatott. Addig tartott ez, míg Jude börtönbe nem került, ugyanis elítélték, mert kábítószer hatása alatt autóbalesetet okozott, amiben Sophie bátyja életét vesztette.
Sajnáltam Sophiet mert kicsúszott a lába alól a talaj. Nemcsak bátyját vesztette el, de élete szerelmét is. A családja eddig se szívlelte Jude-ot, de ezek után érthető módon nem akarták lányuk közelében látni.
Jó volt látni, ahogy Jude visszailleszkedik a társadalomba. Minél jobban megismerjük, annál inkább látjuk, hogy jó ember. Nyilván megbánta a múltat. Nagyon szimpatikus lett számomra. Sophiet még mindig szerette. Fokozatosan közeledtek egymáshoz.
Annyit tehetünk, hogy jobban figyelünk, erősebben ölelünk, és reméljük a legjobbakat.
A könyvben minden volt, ami kell: romantika, erotika, szívfájdalom, tragédia, fordulatok.
Tökélestes elegye a fentieknek.
0 Megjegyzések