Fülszöveg:
A MÚLTBAN ELKÖVETETT HIBÁINK ÉLETÜNK VÉGÉIG KÍSÉRNEK?
Ana Moreno élete darabjaira hullott, miután mindent és mindenkit elveszített, aki számára fontos volt. Az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Egy nap azonban betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét árnyékától, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét.
Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor az életünk része volt?
Véleményem:
Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Alapvetően tetszett, attól függetlenül, hogy szerintem az előző résznek tökéletes volt a vége, és nagyon szerettem úgy, ahogy véget ért. Nem feltétlenül hiányzott számomra a folytatás, de nyilván ha már megjelent, nem hagyhattam ki.
A fő szál egy, az első részben megjelenő nagyon fontos szereplő visszatérése, szerintem ezzel nem árultam el hatalmas titkot, úgy gondolom, aki olvasta az első részt az sejtheti, hogy kiről van szó. Itt említeném meg, hogy nekem ez a szereplő volt a kedvencem, mert az írónő hű volt a karakterhez. Nyilván változott valamennyit a történtek után, de alapvetően ugyanaz a személy maradt.
Ana... számomra ebben a részben nem volt túl szerethető karakter. Idegesítettek a kicsapongásai, a döntésképtelensége, na és persze az, hogy nem tudta eldönteni kit akar. Bizonyos szinten megértem, de csúnyán viselkedett a pasikkal. Ez idegesített, nagyon. Ettől függetlenül tetszett, hogy újra talpra állt, és bár messze volt már attól a gazdag, kitartott nőtől, aki az első részben volt, tetszett, hogy új életet kezdett, és hogy jótékonysági tevékenységet is folytatott. Segíteni akart a kábszer áldozatainak, tevékenyen részt vett egy ilyen alapítvány munkájában. (Kijelenthetem, hogy kusza érzelmeimet ő okozza.)
Oliver, a nyomozó, aki végül segített Ananak. Támogatta Ryan halála után, és mellette volt a nehéz időszakban. Anaval való kapcsolata vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Beleszeretett Anaba, de sajnáltam a srácot, mert jobbat érdemelt Ananál.
Ami legjobban tetszett a könyvben az a cselekmény. Itt nem a romantikus szál volt a lényeg, legalábbis szerintem, vagy számomra nem az volt a lényeg. Izgalmas volt, ahogy összekapcsolódtak a szálak, egy jó kis izgi krimit kaptunk. Tetszett a megoldandó feladat, a fordulatok.
Alapvetően tetszett a könyv, nem feltétlenül kell minden szereplőt szeretnünk, akkor is bejöhet egy sztori, sőt lehet akkor még jobban leköt, ha közben van kit utálni, van kit kritizálni, elítélni. A könyvet pont azért, mert nagyon izgalmas volt, hamar elolvastam. Szeretem az írónő stílusát, olvastatta magát a könyv.
Azt nem mondanám, hogy kár volt megírni ezt a könyvet (attól függetlenül, hogy szerintem az első kötet teljesen megállta a helyét önállóan is), élveztem ezt a sztorit is, egészen az utolsó fejezetig. Na az nagyon nem kellett volna. Kiábrándító volt, teljesen elszomorodtam. Persze tudom, hogy nem lehet minden happy end, nem is ezt vártam el (lásd nekem teljesen rendben volt, hogy az első rész végén Ryan meghalt), de itt az utolsó rész nagyon felbosszantott. Ezért lettek ilyen vegyes az érzelmeim.
⭐⭐⭐⭐
0 Megjegyzések