Fülszöveg:
Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!
Véleményem:
Először is azzal kezdeném, hogy már nagyon régen olvastam vörös pöttyös könyvet, valahogy nem tudtam bennük már annyira elmélyülni, mint korábban (öregszem :D ). Ezt a könyvet viszont már rég kinéztem, és nemcsak a gyönyörű borítója miatt, kíváncsi voltam rá, főleg miután láttam, hogy milyen magas értékelést kapott az olvasóktól.
Az igazság az, hogy a könyvet körülbelül már két hete elolvastam, de eddig nem tudtam értékelést írni róla. Meg kellett emésztenem. Nem egy könnyed olvasmány, elég kényes témát bocongat ezzel az író. Egy rákbeteg lányról szól, aki mikor nagykorú lesz úgy dönt, hogy nem akar tovább szenvedni, az évek óta tartó kezeléseket nem akarja folytatni, hanem egy pár hétre rendes, boldog életet akar élni, mintha egészséges lenne, tudva, hogy így pár hét múlva meghal.
Beszippantott a történet. Vajon én hogyan döntenék? Önzőség ez, hogy nem harcolok tovább? Családomnak mi lenne a jobb? Ilyenkor egyáltalán a családot nézzem vagy magamat? Sok kusza gondolat kavargott a fejemben. Nem mondom, hogy a legjobb időszakban olvastam ezt a könyvet, mert a családban sajnos van olyan beteg, aki - bár nem rákbeteg de-már hónapok/évek óta szenved, és a kezelésekkel nem igazán javul az állapota. Valószínű ezért is volt ilyen nehéz megemészteni ezt a történetet.
Megértettem Lillát, jó volt olvasni, ahogy megvalósítja a bakkancslistájának egyes pontjait. Ugyanakkor mivel szülő vagyok teljes mértékben megértettem az apukáját is, teljesen átéltem mit érezhetett, mikor megtudta Lilla döntését. Noel megjelenése szuper volt, mivel nem tudott Lilla betegségéről és állapotáról, így Lilla tényleg úgy élhetett egy pár hétig, mint egy egészséges, korabeli lány.
Lilla célul tűzte ki, hogy újra összehozza apukáját és testvérét, akik az elmúlt időszakban elhidegültek egymástól. Itt viszont szerintem nem lett volna szükséges behozni a történetbe a Gabi-szálat, a történet teljes lett volna anélkül is.
Tetszett. hogy váltakoztak a jelenről és a múltról szóló fejezetek. Így jobban megérthettem Lillát és azt, hogy miért döntött úgy, ahogy döntött.
Összességében tetszett a könyv, még akkor is, ha nem a legjobb időszakomban olvastam. Tetszett a stílus. Első könyvem volt az írótól, de tervezem még, hogy olvasok tőle.
0 Megjegyzések