Fülszöveg:
Régebben csak egy dolog érdekelt, a foci – az edzések, a meccsek, hogy kiérdemeljem a helyem a legjobb csapatban a profik között. Mindenem megvolt, mégis inkább a drogokat és az alkoholt választottam, ráadásul kiakasztottam mindenkit, aki próbált megállítani. Most pedig felfüggesztettek a csapatban, házi őrizetbe kerültem, és kénytelen vagyok hat hónapot otthon tölteni, hogy összeszedjem magam. És a hab a rohadt tortán? A szomszéd szobában alszik a legjobb haverom csaja, Mia Mendez – az egyetlen lány, akit valaha szerettem, élő emlékeztetője mindannak, amit bánok.
Fogalmam sincs, hogy Mia közelsége a mennyország lesz-e vagy a pokol. Egy ujjal sem érhetek hozzá – és nem csak azért, mert az apámnak dolgozik. Másnak adta a szívét. De a baleset óta, ami elvette a bátyja életét és mindent megváltoztatott, olyan lett, mint egy zombi, ellöki magától a barátait, és nem foglalkozik az álmaival. Mindketten megtörtünk, zsibbadtan figyeljük a körülöttünk zajló életet, és a pokol tornácán ragadtunk.
Amíg meg nem szegem a saját szabályomat, és egy nap megérintem.
Amíg be nem mászik az ágyamba, hogy megvédjen a rémálmaimtól.
Amíg az egyetlen dolog, amit még annál is jobban akarok, hogy Mia az enyém legyen, az, hogy megvédjem az igazságtól.
Nem írhatom át a múltat, de nem vagyok hajlandó megengedni, hogy a sors kegyeire bízza a szívét. Ezért a lányért képes lennék az égig emelkedni, és átrendezni a csillagokat.
Véleményem:
Jó kis könyv volt, kikapcsolt. Tökéletes olvasmány volt esténként az ünnepi készülődés mellett.
Már a fülszöveg megfogott, de nem ilyen történetre számítottam. Komolyabb volt ez a sztori, mint amilyennek először véltem.
A búcsúzás része, amit nemrég tanultam meg, hogy elfogadjuk, nincs választásunk. Nincs lehetőségünk választani a napsütés és a hideg barlang között. Nem választhatunk az álom és a rémálom között. A búcsúzás egy része, hogy megtanuljuk elfogadni, vannak olyan dolgok a világon, amiket nem irányíthatunk.
Ami igazán tetszett nekem, hogy a történet váltott nézőpontban íródott. Egyaránt jó volt olvasni Arrow és Mia gondolatait is. Mindemellett az írónő ugrált is az időben, hol a baleset előtt, hol a baleset után találtuk magunkat.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a hit nem arról szól, hogy megértsük, Isten mit miért tesz. Hanem arról, hogy megpróbáljunk rájönni, mi a terve velünk. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy vannak dolgok, amiket nem irányíthatunk, és ez nem baj.
Igen bonyolult kapcsolatok voltak a szereplők között. Komplex barátságok, szerelmi háromszögek... nem volt egyszerű kibogozni ezeket a szálakat. De tetszett!
⭐⭐⭐⭐
0 Megjegyzések