Sorozat: Cseresznyepiros nyár #1
Fülszöveg:
Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?
"A szerelem ajándék, a szerelem teszi az életet leélésre érdemessé, és sokkal szebbé, mint amilyen nélküle valaha is lenni tudna. Ugyanakkor a szerelem olyan nagy hatalommal bír, olyan sok sötétség rejlik benne, hogy az árnyéka képes maga alá temetni az embert. A szerelem mindent le tud rombolni, amit az ember felépített. A szerelem ráveheti az embert arra, hogy gyűlölje saját magát..."
Ez a történet nem lett volna rossz, nem is volt az, DE a főhősnő annyira de annyira idegesítő volt, hogy ez számomra elrontotta a könyvet.
Emely (ha jól emlékszem) 25 éves, most találkozott újra tini kori szerelmével Elyassal, aki a legjobb barátnőjének a bátyja. Folyamatosan azt hangoztatja, hogy mennyire utálja (de persze kiderül, hogy még sem). Nekem túl sok volt ez a gyűlölködés, és nagyon nem volt szimpatikus, ahogy a sráccal bánt. Persze megértem, hogy 7 évvel ezelőtt megbántotta, összetörte a szívét, de akkor is! Mikor volt az már? és milyen fiatalok voltak? Egy kicsit szerintem túlzásokba esett az írónő néhány esetben.
Ami pozitívum volt Emely karakterében, hogy egy könyvmoly! :)
"Éppen a könyvek voltak a föld legnagyobb ajándékai. Művészien egymás mellé sorakoztatott szavak, melyek dallammá válnak, és képekké alakulnak. Fehér, üres papírlapok, amelyeken nagyobb világok kelnek életre, mint maga az univerzum. Világok, amelyek megigézik az embert, és mindent elfeledtetnek vele, ami körülötte van. Az irodalom varázslat, és engem minden erejével fogva tart,"
Elyas... hm. Ő már szimpatikusabb volt, mint Emely, de őnála meg egy kicsit a kötözködés volt túlzásba víve. Néha úgy éreztem, mintha ezek ketten még mindig gimiben lennének, még tinik lennének, pedig egyetemisták! Elyas egyébként népszerű a jó nők körében, ezt ki is használja, orvostanhallgató, és természetesen nagyon jól néz ki. Arról nem is beszélve, hogy Mustángja van, és jól tud motorozni!
És ott van még Luca, Emely internetes barátja, aki teljesen más mint Elyas. Azonos az érdeklődési körük, és nagyon jól el tudnak beszélgetni. De ugye még nem találkoztak, ez amolyan plátói 'kapcsolat'. Vajon ki lesz a befutó? :)
"Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, az esély nélkül, hogy valamit még el tudjunk intézni, ami fontos volna-egyszerűen elmúlik. De ezt egészen addig elfojtjuk magunkban, míg olyasvalakivel nem történik, akit az ember szeret. Csak akkor tanuljuk meg az apróságokat megbecsülni. Az ember megérti, mi az, ami igazán fontos az életben, és főleg, ki az, aki igazán fontos. Az idegesítő jellemvonások néha őrületbe kergetik az embert, de amint az a személy egyszer csak nincs már ott, éppen ezek a dolgok lesznek azok, amelyek rettenetesen tudnak hiányozni. Túl gyakran izgatja fel magát az ember jelentéktelen dolgokon, és közben szem elől téveszti, amire viszont figyelni kellene."
Egyébként a történet tényleg nem volt rossz, bár a nagy fordulatot szerintem már kitaláltam, de majd a következő részből kiderül!
0 Megjegyzések