Sorozat: Shattered Hearts 6
Fülszöveg:
The heart-stopping conclusion to the New York Times and USA Today bestselling Shattered Hearts series.
Five years, six months, eight days…
It’s been eighteen years since Abigail was born with a hole in her heart. Five years since she collapsed on the soccer field. Five years, six months, eight days since she found out she was adopted.
Abby has spent five years wondering about the family she never knew and waiting for her eighteenth birthday.When Abby shows up on the doorstep of Chris and Claire Knight, her birth parents are overjoyed to see the little girl they lost eighteen years ago.
One summer is all they have to make up for the years they lost. But a summer of love soon turns into a summer of heartache.
Véleményem:
Ó te Jó Isten! Még most is a könyv hatása alatt állok, pedig már aludtam rá egyet. Ez egy csodaszép történet! Ki gondolta volna, hogy a sorozat 6. része ilyen lesz? Gondoltam, hogy elolvasom, ha már a többi részt is elolvastam.
Mire számítottam? Nagy egymásra találás, magyarázkodás... Gondoltam, hogy Abby-nek van tehetsége a zenéhez és majd Chris segít neki, tanítgatja. De ez nem egy ilyen egyszerű történet! Nagyon megérintett, a vége fele már úgy folytak a könnyeim, hogy alig láttam mit olvasok. Végeredmény: fejfájással, piros szemmel, szipogva feküdtem le.
Mint a többi rész is, ez is több nézőpontból íródott. Olvashattuk Clair, Chris, Lynette, Brian, Abby és Abby barátjának Calebnek a nézőpontját. Előbb gondoltam kusza lesz ez így, de nem volt az, így jobban átérezhetjük min mentek keresztül a szereplők.
Nehéz értékelést írni a könyvről (illetve kedvenc idézeteket megjelölni) mert nem akarom, hogy a lényeg, a nagy fordulat kiderüljön. Igazából sejtettem valami hasonlót végig amíg olvastam, de nem pont erre számítottam. Tudom elég homályosan fogalmaztam, de a lényeget tényleg nem akarom leírni, mert pont emiatt olyan jó, olyan hatásos a könyv!
Valamennyi szereplő helyzetébe bele tudom képzelni magam. Ott van Clair, aki feladta Abbyt, és ezt már késő volt visszacsinálni. Nem igazán tudtam volna így dönteni, de az indokai érthetők. De ami idegesített a többi könyvben is, hogy úgy viselkedik, mintha nem rajta múlott volna, elvesztette Abbyt, igen, de ez az ő döntése volt. Nem elrabolták. Ezért bántja a bűntudat.
Chris, a nagy kedvenc, nagyon szimpatikus volt most is. Nagyon nehéz neki, mert mindig is Abbyt akarta. Nem is értem, hogy tudott megbocsátani Clairnek. Én nem tudtam volna. Nagyon jó apa, jó volt nézni, hogyan bánik gyerekeivel, hogyan neveli gyerekeit. Egy felelős családapát ismerhettünk meg itt, bár igaz a korábbi részekben is felelős gondolkodású volt. Jó volt ezt olvasni. A történet több pontján megkönnyeztem Abbyvel való kapcsolatát, viszonyát, azt hogyan érez Abbyvel kapcsolatban. Az írónő jól szemléltette az érzelmeit.
Lynette és Brian, Abby örökbefogadó szülei. Nagyon szeretik őt, sajátjukként nevelték. Nem engedélyezték a nyílt örökbefogadást, amit megértek. Hiszen a biológiai szülők fiatal, gazdag, híres emberek. A probléma akkor merült fel amikor Abby 13 évesen véletlenül megtudta, hogy örökbe fogadták. Hogy reagálna egy 13 éves lány, ha megtudná, hogy hírességek a szülei? Nem a biológiai szülők nevelik, nem nekik kell megnevelniük, és bármi probléma lenne otthon, rohanna a híres, fiatal, jó fej szülőkhöz. Teljesen megértem, hogy úgy döntöttek, ahogy. Bár Brian-nek azért van bűntudata, ő úgy gondolja, hogy Abbynek tudnia kell az igazságot. de végül Lynette győz, és csak 18 évesen derül fény a biológiai szülők kilétére.
Abby beteg. Ezt már az előző könyvekből tudjuk. Hogy mennyire komoly a betegsége, ez csak most derül ki. Sok gyógyszert kell szednie, és már előre látható, hogy nemsokára transzplantációra lesz szüksége. Ennek ellenére él, főiskolára készül, zenél, szerelmes.
Caleb, Abby isteni barátja. Szintén zenél (gitározik, zenét ír), tetovált jó fiú. :) Nagyon szereti Abbyt. Mindent megtesz egészsége érdekében. Nem csak szerelme, hanem legjobb barátja, tanuló társa, egészségi állapotának "őre". Kicsit hasonlít arra a Chrisre, akit a legelső könyvben ismertünk meg. Kapcsolatuk hasonlít Clair és Chris kapcsolatára. Lelki társak. A srác nagyon türelmes. Emlékszünk még, hogy Chris két évet várt arra, hogy lefeküdhessen Clairrel? Na Caleb sem sieti el a dolgot, addig vár míg Abby készen nem áll. Mondjuk ebben nagy szerepet játszik Abby egészségi állapota, mert hogy tudsz valakivel szeretkezni, akinek gyógyszert kell előbb bevennie ahhoz, hogy csak beszélni tudjon a szexről, nehogy szívrohamot kapjon?
Mást nem is írok a könyvről. Összességében nagyon tetszett az egész sorozat, de ez a rész lett a favorit! Ja és a könyv végén volt egy ajánló, így tudtam meg, hogy még van egy könyv a sorozatból: Ripped. Ez Adam történetét meséli el. Kénytelen leszek azt is beszerezni.... Csak hogy teljes legyen a kép! :)
Értékelés:
Idézet:
Ó te Jó Isten! Még most is a könyv hatása alatt állok, pedig már aludtam rá egyet. Ez egy csodaszép történet! Ki gondolta volna, hogy a sorozat 6. része ilyen lesz? Gondoltam, hogy elolvasom, ha már a többi részt is elolvastam.
Mire számítottam? Nagy egymásra találás, magyarázkodás... Gondoltam, hogy Abby-nek van tehetsége a zenéhez és majd Chris segít neki, tanítgatja. De ez nem egy ilyen egyszerű történet! Nagyon megérintett, a vége fele már úgy folytak a könnyeim, hogy alig láttam mit olvasok. Végeredmény: fejfájással, piros szemmel, szipogva feküdtem le.
Mint a többi rész is, ez is több nézőpontból íródott. Olvashattuk Clair, Chris, Lynette, Brian, Abby és Abby barátjának Calebnek a nézőpontját. Előbb gondoltam kusza lesz ez így, de nem volt az, így jobban átérezhetjük min mentek keresztül a szereplők.
Nehéz értékelést írni a könyvről (illetve kedvenc idézeteket megjelölni) mert nem akarom, hogy a lényeg, a nagy fordulat kiderüljön. Igazából sejtettem valami hasonlót végig amíg olvastam, de nem pont erre számítottam. Tudom elég homályosan fogalmaztam, de a lényeget tényleg nem akarom leírni, mert pont emiatt olyan jó, olyan hatásos a könyv!
Valamennyi szereplő helyzetébe bele tudom képzelni magam. Ott van Clair, aki feladta Abbyt, és ezt már késő volt visszacsinálni. Nem igazán tudtam volna így dönteni, de az indokai érthetők. De ami idegesített a többi könyvben is, hogy úgy viselkedik, mintha nem rajta múlott volna, elvesztette Abbyt, igen, de ez az ő döntése volt. Nem elrabolták. Ezért bántja a bűntudat.
Chris, a nagy kedvenc, nagyon szimpatikus volt most is. Nagyon nehéz neki, mert mindig is Abbyt akarta. Nem is értem, hogy tudott megbocsátani Clairnek. Én nem tudtam volna. Nagyon jó apa, jó volt nézni, hogyan bánik gyerekeivel, hogyan neveli gyerekeit. Egy felelős családapát ismerhettünk meg itt, bár igaz a korábbi részekben is felelős gondolkodású volt. Jó volt ezt olvasni. A történet több pontján megkönnyeztem Abbyvel való kapcsolatát, viszonyát, azt hogyan érez Abbyvel kapcsolatban. Az írónő jól szemléltette az érzelmeit.
Lynette és Brian, Abby örökbefogadó szülei. Nagyon szeretik őt, sajátjukként nevelték. Nem engedélyezték a nyílt örökbefogadást, amit megértek. Hiszen a biológiai szülők fiatal, gazdag, híres emberek. A probléma akkor merült fel amikor Abby 13 évesen véletlenül megtudta, hogy örökbe fogadták. Hogy reagálna egy 13 éves lány, ha megtudná, hogy hírességek a szülei? Nem a biológiai szülők nevelik, nem nekik kell megnevelniük, és bármi probléma lenne otthon, rohanna a híres, fiatal, jó fej szülőkhöz. Teljesen megértem, hogy úgy döntöttek, ahogy. Bár Brian-nek azért van bűntudata, ő úgy gondolja, hogy Abbynek tudnia kell az igazságot. de végül Lynette győz, és csak 18 évesen derül fény a biológiai szülők kilétére.
Abby beteg. Ezt már az előző könyvekből tudjuk. Hogy mennyire komoly a betegsége, ez csak most derül ki. Sok gyógyszert kell szednie, és már előre látható, hogy nemsokára transzplantációra lesz szüksége. Ennek ellenére él, főiskolára készül, zenél, szerelmes.
Caleb, Abby isteni barátja. Szintén zenél (gitározik, zenét ír), tetovált jó fiú. :) Nagyon szereti Abbyt. Mindent megtesz egészsége érdekében. Nem csak szerelme, hanem legjobb barátja, tanuló társa, egészségi állapotának "őre". Kicsit hasonlít arra a Chrisre, akit a legelső könyvben ismertünk meg. Kapcsolatuk hasonlít Clair és Chris kapcsolatára. Lelki társak. A srác nagyon türelmes. Emlékszünk még, hogy Chris két évet várt arra, hogy lefeküdhessen Clairrel? Na Caleb sem sieti el a dolgot, addig vár míg Abby készen nem áll. Mondjuk ebben nagy szerepet játszik Abby egészségi állapota, mert hogy tudsz valakivel szeretkezni, akinek gyógyszert kell előbb bevennie ahhoz, hogy csak beszélni tudjon a szexről, nehogy szívrohamot kapjon?
Mást nem is írok a könyvről. Összességében nagyon tetszett az egész sorozat, de ez a rész lett a favorit! Ja és a könyv végén volt egy ajánló, így tudtam meg, hogy még van egy könyv a sorozatból: Ripped. Ez Adam történetét meséli el. Kénytelen leszek azt is beszerezni.... Csak hogy teljes legyen a kép! :)
Értékelés:
Idézet:
"The hardest part is knowing when to let go."
"Sunshine, you just have to accept that we love you the way you are, broken heart and all. So I promise never to break up with you, if you promise me you'll take good care of your heart."
"You may say I'm a dreamer, but I'm not the only one." John Lennon
"Hope: The biggest four-letter word in the English language. It's bigger than despair. Bigger than resentment. Bigger than skepticism. Four letters that, when combined, can hold a broken heart together for eighteen years."
"Pain is what makes us stronger."
"Clair promised she would have a discussion with them about... protection. Just the thought of it makes me want to bash Caleb in the head with my '68 Stratocaster. See how cool he thinks it is then."
"My heart danced its final dance... as if nobody was watching."
"Chase your dreams, Abby."
'You don't need to hold the title Dad to be someone's father. Just as you don't need to be someone's father to hold the title Dad.'
"I knew then that your heart would never really belong to me / Because blackbirds can't touch the sky if you never set them free."
0 Megjegyzések